Blog

Jézus egy számológéppel ül, és kalóriákat számol az utolsó vacsora előtt

Beszéljünk a mi szeretett kalóriáinkról, kedves Olvasó. Vagyis… igazából azt szeretném, ha most egy lépést hátralépnénk, és egyszer s mindenkorra abbahagynánk, hogy az ételre pusztán számok kategóriájaként tekintsünk. Ez a fajta trend megszállott számolgatáshoz, sőt néha még az evéstől való félelemhez is vezet. Túl sokat eszem? Túl keveset eszem?

Úgy értem… Jézus számolta a kalóriákat?

Tudom, tudom. Már látom is, ahogy forgatod a szemed, és azt gondolod: „Na jó, de akkoriban még azt sem tudták, hogy léteznek kalóriák.”

Igazad van. Teljesen igazad van.

Akkor hadd tegyem fel másképp a kérdést – SZÁMOLNÁ Jézus a kalóriákat?

Ha most itt lenne, és a saját földjén járna ezekben a modernebb időkben, vajon fontolóra venné, hogy számolja a kalóriákat?

Nem vagyok elég bátor ahhoz, hogy azt állítsam, tudom a választ. Csak sejteni tudom. De egy dologban biztos vagyok: az ételnek nem szentelne túl sok figyelmet. Ahogyan Ő maga mondta: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik” (Mt 4,4).

Azt hittem, a kalóriaszámolás ártatlan dolog.

Azt feltételeztem, hogy az egyetlen eredménye az lesz, hogy fogyni fogok.

Hm. Érdekes.

Nem ismerek senkit, aki kalóriákat számolt, lefogyott, majd ABBAHAGYTA a számolást.

Te igen?

Pontosan.

Amikor kihagysz egy étkezést, nem azért, mert nem vagy éhes vagy mert böjtölsz, hanem azért, mert már túllépted az aznapi kalóriakeretedet.

Amikor nem imával kezded a napot, hanem a reggelivel kapcsolatos megszállott gondolatokkal.

Amikor félsz a mogyoróvajtól, mert jaj, Istenem, annyi szám van benne…

Nem, nem azt mondom, hogy a kalóriaszámolás bűn. Kérlek, kedves Olvasó, ne értsd így. Csak arra szeretnék rámutatni, hogy az esetek többségében elindít egy őrült kört, amelyből aztán olyan nehéz kiszállni.

Tudom, hogy te is látod ezt.

Mert mi, nők, mindig jobbak akarunk lenni.

Az interneten azt olvastam, hogy 1867 kcal-t kellene fogyasztanom.

Figyeljetek csak, én meg tudom csinálni 1700-zal.

Á, vannak emberek, akik 1500-on is tudnak élni?

Én is meg tudom csinálni!

…500?…

Ki más, ha nem én?

Tedd fel a kezed, ha valaha olyan keveset ettél, hogy azt már nyugodtan éhezésnek lehet nevezni.

Az én kezem fent van.

Fel tudnám emelni a másik kezemet és mindkét lábamat is, mert olyan sokszor megtettem már…

Neked nem kell. Csak képletesen mondom, tudod. 😉

Nincs miért szégyenkezned.

Az ördög olyan sokunkat, nőket ejtett már csapdába, és az a vigasztaló, hogy ebben együtt vagyunk.

És ami még jobb: Isten ki fog vezetni ebből.

Összetöri és porrá zúzza az ördögöt azért, mert bántotta az Ő drága lányát.

És te meg fogsz gyógyulni.

Lehet, hogy időbe telik, de ha megkéred Őt, majd utána megteszed a tőled telhető legjobbat (nem fordítva 😉), hamarosan szabad leszel.

Biztos vagyok benne, mert pontosan ez történt velem.

És ha én ki tudtam jutni, akkor te is ki tudsz.

Visszatérve ezekhez a buta kalóriákhoz.

(Oké, maguk a kalóriák nem buták, de az egész filozófia, hogy állandóan számolgatni kell őket, az butaság. Ez a kalóriafilozófia! Vagy inkább… kalória-bölcselet!)

Most mondok neked valami vitathatót, és rád bízom, hogy elhiszed-e vagy sem.

Úgy értem, mi történhet?

Hozzávághatod ezt a könyvet a falhoz, és azt kiálthatod:

„Marysia, te semmit sem tudsz, te tökfej!”

Nos, ezt vállalom.

Kiabálhatsz velem, elbújva ezek között az oldalak között. Könnyekkel boríthatod be őket. Sóhajtozhatsz frusztrációdban.

Ezért vagyok itt neked, testvérem. 😊

Szóval… jöjjön a vitatható vélemény.

BÁRMELYIK, abszolút BÁRMELYIK weboldal, amely kiszámolja a kalóriaszükségletedet, nem képes azt pontosan kiszámolni. Egyik sem. Nulla. Nulla.

Persze, beírhatod, mennyit edzel (de tudja-e a weboldal, hogy kedden szupermotivált voltál, és 100%-ot beleadtál, csütörtökön pedig annyira fáradt voltál, hogy az edzés közben még csak meg sem izzadtál…?), milyen munkát végzel (lehet, hogy napi 8 órát ülsz, de beleszámolja-e a sétát az irodáig, azt, hogy óránként fel-le mész a lépcsőn a mosdóba, azt a 34 percet, amikor olyan intenzíven gondolkodtál az Excelen, hogy majdnem felrobbant a fejed…?), hány éves vagy (az életkor nem mindig egyenlő az anyagcsere sebességével, ugye?), milyen magas vagy (például én 5 centivel magasabb vagyok, ha teljesen kihúzom magam – honnan tudná ezt a weboldal…?).

Látod?

Annyi apró részlet van az életmódoddal kapcsolatban, amelyek hatással lehetnek a kalóriaszükségletedre.

Tudod, hány kalóriát éget el a tanulás?

Ne, kérlek, most ne googlizd ki.

Csak annyit mondok – RENGETEGET.

És nem, nem hiszem, hogy ugyanaz lenne a szám száz különböző embernél, akik ugyanabban a szobában tanulnak.

Még akkor sem, ha mindannyian a francia múlt időket tanulják.

(Hidd el, nehéz!)

Ugyanígy van ez a tüsszentéssel is – persze, a testben zajló folyamat ugyanaz, de az eredmény már nem annyira.

Például a férjem egyszer tüsszent, de olyan hangosan, hogy felébreszthetné egész Budapestet.

Én háromtól tízszer tüsszentek, halkabban, de közben drámaian ugrálva.

És a húgom?

Ó, hidd el, még soha nem hallottál olyan aranyos, csivavára emlékeztető tüsszentést.

Ui.: Meg fog ölni a húgom azért, mert ezt most leírtam?

Ha nem írok több könyvet, akkor tudni fogod, mi történt.

Igen, a dietetikusok és táplálkozási szakértők a tudósokkal együtt büszkén mondhatják, hogy mindent megvizsgáltak.

Pontosan úgy, ahogyan tíz évvel ezelőtt is mondták.

Én azt hiszem, hogy az emberi testtel kapcsolatban még mindig olyan sok minden van, amit nem tudnak.

De persze egy tudós számára nem igazán taktikus dolog igazán alázatosnak lenni Isten teremtői képességeivel kapcsolatban 😉

És hé, hadd mondjak neked valamit.

A kalóriák nem egyedül vannak odakint, ugrándozva és táncolva a Kalóriák Nemzeti Himnuszára.

Van még valami más is.

Talán maga az étel?

Mert ugyanannyi kalória egy olajban sült chipsben, tele egészségtelen adalékokkal, nem ugyanaz, mint egy marék dió a nagypapa kertjében lévő fáról.

A számok többé-kevésbé ugyanazok lehetnek, de a test másképp reagál.

A minőség fontosabb, mint a mennyiség, ahogy mondják.

Valószínűleg ez volt az első felismerés, amely segített kimásznom abból, hogy vagy mindent ettem, vagy semmit (arról a fekete-fehér gondolkodásról később még beszélünk), és elkezdjek egészségesen étkezni.

Nézd csak, mi történik, amikor a megfelelő számú kalóriát eszed meg, de a tápértékek még csak közel sincsenek ahhoz, aminek lenniük kellene.

Még mindig éhes vagy!

Ezért még több „üres kalóriát” eszel.

Aztán rosszul érzed magad, ezért megint csökkented a kalóriákat.

És a kör megy tovább és tovább.

Aaaaaaaaa, micsoda rabszolgaság!

Kívülről ártatlannak tűnik, mert úgy látszik, hogy odaadó keresztény vagy.

De amikor kibontod a dolgokat, kiderül, hogy az életed trónján Krisztus helyett valami más ül.

Az étel.

Elkezdtünk hinni abban a hazugságban, hogy az egyetlen módja annak, hogy vékonyak legyünk és szépnek érezzük magunkat, az, ha állandóan kontrolláljuk a kalóriákat. Győzzük le ezt az igazsággal. Készen állsz, hogy megüssük az ellenséget? Csináljuk együtt!

HAZUGSÁG: Fogynom kell és kontrollálnom kell a kalóriáimat ahhoz, hogy szép legyek.

BAM – „Magasztallak, mert félelmetesen és csodálatosan alkottál meg engem; csodálatosak a te műveid, és lelkem ezt jól tudja” (Zsoltárok 139) – Ő fantasztikus teremtményként alkotott meg téged, és gyönyörűségét leli benned. A testsúlyodnak ehhez ABSZOLÚT semmi köze!

CSATT – „Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek” (1Kor 10,31) – Istent dicsőíteni evés közben is a helyes út. A kalóriák nyugodtan kimaradhatnak ebből.

SUHINTÁS – „Hála legyen Istennek, aki megszabadít engem Jézus Krisztus, a mi Urunk által! Így tehát én magam elmémmel Isten törvényének szolgálok” – öhm, elnézést? Én itt semmi olyasmit nem látok, hogy „az étel törvényének a rabja” – szabad vagy, és az egyetlen „szolgaság”, amelyben vagy, Krisztusé.