Search Lifeword Media Library

„Ki volt a felebarát?” – „Az, aki irgalmas volt hozzá.” (Lukács 10:36–37)

Egy egyre keményebb és közönyösebb világban az irgalom nem gyengeség, hanem erő. Az irgalmas ember nem mérlegel, hanem cselekszik. Nem azt nézi, ki érdemli meg, hanem segít, mert szükség van rá.

„Én vagyok a világ világossága… aki engem követ, nem jár sötétségben.” (János 8:12)

Ebben a sokszor sötét és zavaros világban Jézus nemcsak fényt ad – Ő maga a világosság. És aki Őt követi, annak életében is felragyog ez a fény.

Jézus sok emberrel találkozott, de csak néhányat hívott arra, hogy valóban vele éljenek. A tanítványság nem csak annyi, hogy hallunk Jézusról, hanem az, hogy vele járunk, tőle tanulunk, és egyre inkább hasonlóvá válunk hozzá.

„Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (János 13:35)

„Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” (Máté 4:4)

Ahogy a testünknek szüksége van mindennapi kenyérre, úgy a lelkünknek is szüksége van Isten Igéjére. A Biblia olvasása erőt, bölcsességet és vezetést ad az életünkben.

„Szeretnélek látni benneteket… hogy együtt bátorodjunk meg egymás hite által.” (Róma 1:11–12)

„Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Márk 10:45)

„Ekkor magába szállt…” (Lukács 15:17)

A tékozló fiú csak a nyomorúságban döbbent rá, hogy mennyire hiányzik neki az apja háza. Néha a szenvedés is ilyen: megállít, elgondolkodtat, és visszahív Istenhez.

„Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival.” (Zsidók 12:7)

A hívők életében a szenvedés nem mindig büntetés. Sokszor Isten formáló, nevelő eszköze. Mint egy szerető apa, aki gyermekét tanítja és vezeti, Isten is így alakítja a szívünket.

„Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, és bűnbánatot tartok.” (Jób 42:5–6)

Jób sok szenvedésen ment át, és tele volt kérdésekkel. Amikor azonban találkozott Istennel, rájött, hogy nem minden kérdésre kell választ kapnia. Isten jelenléte békességet és reménységet adott neki.

„Add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.” (Márk 10:21)

Zákeus gazdag volt, mégis üresnek érezte az életét. Amikor azonban találkozott Jézussal, minden megváltozott. Mások viszont nem tudták elengedni kincseiket, ezért elszalasztották az örök élet ajándékát.

Ki volt a felebarátja? (Lk 10,36–37)

Jézus szerint az a felebarát, aki irgalmas volt. Egy kemény és közönyös világban az irgalom nem magyarázkodik, hanem cselekszik.
Az igazán irgalmas ember azért tud adni, mert maga is sok irgalmat kapott Istentől.
Merjünk együtt érezni, megállni és segíteni — még akkor is, ha áldozattal jár.

 „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj.”

„Én vagyok a világ világossága” (Jn 8,12)

Jézus nemcsak világosságot ad — Ő maga a világosság. Aki Őt követi, kilép a sötétségből, és az élet világosságában jár.
És akik hisznek benne, azok visszatükrözik ezt a fényt a világban: nemcsak szavakkal, hanem tiszta élettel.

Járjunk a világosságban, és ragyogjunk, mint csillagok a világban. (Fil 2,15)